A pálcikákat csakis az étel megfogására alkalmazzuk, nem illik rájuk szúrni a falatot, ha valamit már felemeltünk a tányérról, azt nem illik oda visszatenni, együk meg az egészet. A pálcikákkal tilos mutogatni, másoknak ételt kínálni, az ételben turkálni, válogatni, s ha épp nem használjuk, csakis az erre a célra szolgáló tartóra helyezzük, ne tegyük asztalra, tányér szélére. A rizses-, tésztástálakat balkézzel emeljük magasra, s a fennmaradó távolságon már könnyebben egyensúlyozhatjuk végig a falatot a szánkhoz. Habár nyugati ember számára az evőpálcika használata ugyancsak verejtékes feladat, mégis igyekezzünk kés vagy más evőeszköz segítsége nélkül elvégezni a műveletet, mert ezek használata japán értelmezésben azt jelenti, hogy az étel ehetetlenül kemény. A levest a csészéből közvetlenül illik meginni, a nagyobb darabokhoz pedig ismét a pálcika szükséges. A leves fogyasztásánál kifejezetten illendő a szürcsölés, az egyéb hanghatásokat azonban igyekezzünk kerülni, akárcsak az orrfújást, ami az asztalnál nagy illetlenség. Ugyancsak sértő, ha a tányérunkon ételmaradékot hagyunk, ha semmi mást, de a rizst feltétlenül fogyasszuk el teljesen. A szójaszószt sose locsoljuk közvetlenül az ételre, hanem az erre külön elhelyezett tányérkába öntsük, ebbe mártogathatjuk a falatot.A szójaszószból mindig csak annyit öntsünk a tálkába, amennyit el is fogyasztunk, s ügyeljünk rá, hogy a sushit a halas felével mártogassuk a szószba, csak rövid ideig, nehogy szétázzon.